Annemarie Bon

Az alapötlet nagyon jó és fontos, azt gondolom. A kivitelezés is majdnem szuper, két dolgot hiányoltam nagyon: hogy világos legyen, milyen korosztály a célközönség, illetve egy gyerekpszichológus (vagy bárki, gyerekek lelki egészségére kicsit érzékenyebb felnőtt) közreműködése.

A korosztállyal kapcsolatban, a 13. oldalon ez jött szembe: "Biztos emlékszel, hogy annak idején te is hittél a Mikulásban, a fogtündérben, meg a húsvéti nyusziban.". A nyolcévessel egyelőre halasztjuk, gondoltam ekkor. A könyv vége felé kiderül, hogy testi változásokat tapasztaló kamasz közönségnek ír. Hogy ez nála mit jelent pontosan, azt nem tudom, a borító 10 éves kortól ajánlja. Később lazán említi a pornót is, amiről feltételezi, tudjuk, micsoda, eszerint is érdemes átgondolni, kinek adjuk a kezébe.

A nagyobbik problémám, hogy nem csak a pornót veti oda egy félmondatban, hanem például olyat is, hogy (trigger warning!) egy tízéves kislányt megerőszakoltak és megöltek egy parkban, a tizenegy éves barátját pedig bántalmazták. És megy is tovább, mert a lényeg itt nem ez, hanem hogy az első segítőből lett gyanúsított, akinek addig magyarázták, hogy ő a tettes, amíg beismerő vallomást nem tett. Ehhez nem volt fontos tudnunk, hogy mi volt maga a bűntény. És furán hangozhat, de a belehajt teherautóval a tömegbe és x embert megöl kevésbé megrázó, kevésbé fog rettegést ébreszteni abban a (kis)kamaszban, mint a fenti, gondatlanul odavetett mondat.

További problémát okozhat, hogy a vallásokat egy kalap alá veszi az álhírekkel, mágikus gondolkodással, esetenként egyenesen a csalókkal is. Nem hiszem, hogy szerencsés (kis)kamaszoknak azt sulykolni, hogy az élet ennyi, amit látunk, nincs különösebb értelme, nincs semmi a halál után. Értem, hogy ő ezt gondolja, és hogy tudományosan nem bizonyítható az ellenkezője (ellenben minden beszámolót meg tud magyarázni). Valószínűleg elég lett volna annyival elintézni, hogy tudományosan nem bizonyítható. A célközönsége érzékeny, formálódó, átmeneti életkorában veszélyesnek érzem, ha nem engedi meg, hogy lehet másképp is gondolni, és kifejezetten sokat beszél róla, hogy a gondolatok, érzelmek biokémiai folyamatok a testünkben, és a testi valónkon túl nincs semmi. Lehet, hogy én parázom túl, a 12 évesemet például biztos nem zavarná, de baromi sokfélék. Sokkal több olvasót veszíthet ezzel, mint amennyit meg kéne engednie magának, mert egyébként ez egy hiánypótló könyv. Ezért lett volna jó egy szakember, aki figyel ezekre.

A 9/11-ről szóló résznél nem tudom, fordítási hiba-e a "pilótafülkéből később előkerült felvételeken látszik, hogy...". Nem nagy dolog, persze, és csak azért kötözködöm, mert ennél a könyvnél szerintem hatványozottan fontos, hogy ne állítson olyasmit, ami nem igaz.

És akkor térjünk át arra, hogy milyen fontos ez a könyv: minél fiatalabbaknak megtanítani, hogyan használják okosan és biztonságosan a netet, felhívni a figyelmüket az álhírek veszélyére, a véleménybuborékokra, a kritikus gondolkodás és a mindenben kételkedés közti különbségre, felvázolni az emberi agy önbecsapásait és tévedéseit, "csordaállat" voltunkat, viselkedésünk mozgatórugóit, az érvelési hibákat, Milgramet, Dunning-Krugert, érthetően, nem gügyögve, csak egy kis érzéketlenséggel. Többször kvízekkel aktivizálva az olvasót, megbízható magyar weboldalakat ajánlva (ami tök fura volt, mivel közben folyton Hollandiáról beszél, de abszolút szükséges és helyes lépés volt magyar oldalakra cserélni ezeket), a végén pedig további olvasnivalót, hiszen ne higgyünk el neki se bemondásra semmit. Ezekre sok felnőttnek is szüksége lenne, persze ők már nem fognak a kezükbe venni erről szóló könyveket. A kamaszok még talán igen, a Z és a továbbiak nagyon biztató generációk, érdemes rájuk figyelni.… (more)